Azt szokták mondani. jobb később ,mint soha. Én ehhez alkalmazkodván egy Banja Luka túra-élményt nyújtok át egy 9 személyes "kisbuszból" nézve.

 

A történet talán ott kezdődött,amikor kiderült csapatunk ,viszonylag közeli ellenfelet kapott az EHF kupában. Nem is kellett több,a magunkfajta őrülteknek, elkezdődött a számolgatás, cél követni a csapatot,és élve hazajönni Boszniából. Hivatalos honlapon fel volt dobva egy nagy busz lehetősége, de az sajnos a ’nem sikerült’ kategóriába került.

Így, egy héttel előtte,már szinte mindenki letett arról,hogy "on tour Banja luka".

Mint szokták mondani a remény hal meg utoljára /feltehetőleg azért,mert nem kell enni adni neki/. 3nappal a meccs előtt, néhány fanatikus jelezte,ha törik,ha szakad, ők bizony akkor is ott lesznek. És igen, ott voltak.

Az indulás szombat reggel 7:30ra volt kikiáltva ,össze is gyűlt a maroknyi sereg, szembeszállni a szerény létszámú bosnyák szurkolótáborral. Miután papírjainkat egyeztettük, elindultunk.Természetesen,ha útra kel 1 társaság, ott bizony elő szokott kerülni minden olyan folyadék, ami ’a’ betűvel kezdődik, és ha már ez a folyadék előkerül,akkor valahogy az ember nevetősebb lesz,és ha az ember nevetősebb lesz, akkor van az a fránya hólyag,ami ilyenkor szereti meghatározni az utazás időtartamát,bizony okoz 1-2 plusz megállást a tervezetteken kívül.

Magyarországon még 2db lottószelvényt is kitöltöttünk,reménykedve,mire hazaérünk,nem kell többet dolgozni menni./azóta is rendszeresen látogatom a munkahelyemet/. Nagy fejtörést okozott, 2 db szelvény igazságos kitöltése 9e mber számára, végül abban maradtunk mindenki mondd 1számot, és a 10ik a 9 lesz.

Következett Horvátország. Egyszerre volt szép és sokkoló a látvány. Mivel, mi nem az autópályát használtuk, sok kis falun keresztül mentünk, a mai napig lerombolt házak /golyó nyomok a falakban/ fogadtak minket. Feltehetőleg ott is igaz,ami nem öl meg erősebbé tesz, hiszen több esküvőbe is belebotlottunk, ment a dajdaj ahogy illik, tán ha kicsit több idővel rendelkezünk, még 1 pálinkányi idő jutott volna. De célunk ennél nemesebb volt, így haladtunk tovább. a táj mese szép volt, a tájban rejlő birkák meg finomak lehettek, de sajnos nem hoztunk egyet se ,pedig terveztük begyűjtésüket. talán jobb ha nem is részletezem, milyen alternatív levadászási módok kerültek kilátásba :)

Megérkeztünk Boszniába. Rövid autóval való keringés után, úgy döntöttünk, megkérdezzük valami helyi embertől,tudja-e hol találjuk a hotelt,ahol megszálltak nagyjaink .

40 körüli úriembert sikerült megfogni .és arra a kérdésre,hogy tud e angolul. úgy felelte,hogy természetesen,mintha anyanyelve lett volna. Utána,hamar megtaláltuk a csapat szálláshelyét.

Elég korán odaértünk,legyen idő nézelődni. a város meglepett, fejlett európai város látszatát kelti, 1 cigaretta csikket nem lehetett az utcán találni. Láttunk hatalmas méretű sakktáblát, ahol az 1 főre jutó kibic meghaladta a legalább 5 fő-t. Bolt is volt,ahol sikeresen elverték néhányan az időt, és meglévő pénzük 1 részét.

És ha már olyan helyen jár az ember,ahol nem mindig,akkor javaslom, és mások is szokták javasolni,együnk helyi ételeket. én tudtam, hogy szerb eredetű étel a csevap, ezért javasoltam a többieknek, hogy együnk valahol. aminek az lett a vége,hogy rajtam kívül szinte,mindenki evett. Én meg azóta is bánkódom,hogy kihagytam

Figyelem, szolgálati közlemény,ha valaki jár arrafelé, kérem hozzon nekem :)

18.00kor csapat buszát követve, elérkeztünk a csarnokhoz. Akkor még szolid lézengés folyt bosnyák részről, ezért az üres csarnokban "kemények" voltunk, és feltételezvén,hogy a meccsen úgysem tőlünk zeng majd a csarnok, bekajabáltuk.

Az ember a város alapján,azt gondolhatta volna,hogy nem is a Balkánon van, de a csarnokban már gondoskodtak arról,hogy ez a tévhitünk elmúljon.

A mellékhelységek állapotáról a hölgyek tudnának mesélni,ha végig tudják mondani nevetés nélkül, de ezt nem garantálom. Talán legközelebb indítunk, 1 olyan rovatot, ami "on tour idegenbeli wc" címen futhat.( nem fogunk… a szerk J )

Térjünk vissza mérkőzés szűkebb helyszínére, ahogy közeledett a meccs kezdésének ideje,valahogy megváltozott a lelátó kinézete, úgy egyre több és több ember ömlött be, az embernek az volt már az érzése,hogy ezeket külön a meccsre gyártják,mai napig nem tudom,hogy tudtak annyi embert bepréselni oda, szépen kipúpozták a csarnokot, meccs alatt az emberektől volt púpozva,meccs utána szeméttől.

A szurkolók a sportszerűtlen szurkolást leszámítva szimpatikusak voltak, de lehet csak a minket körülvevő rendőröknek köszönhetően, bár némelyik még nassolni valóval is kínált minket. Félidőben a pultnál,nem az volt,hogy sorban állok,és én következem,hanem harcolj,hogy figyeljen rád az eladó,és ha eléggé észrevetetted magad,akkor ki is szolgál:)

Végül a meccset megnyertük, minket se lőttek le. A parkolóban a rendőrökkel vígan elbeszélgettünk, még a feles készletünket is megkóstolták. A csapatot megvártuk, kölcsönösen megköszöntük egymásnak a sikerélményt. és boldogan , egy darabban hazaértünk másnap reggelre.

 

A szerző elnézést kér a hosszú felesleges leírásért,bár szent meggyőződése,hogy senki nem olvasta végig az itt leírtakat :)

 

Ha netán mégis, azért külön köszönet: Ádám Péter